Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 28. — Olvassuk: Zsolt. 130.

„Ha a bűnöket számontartod, Uram, kicsoda maradhat meg?! (Zsolt. 130:3)

Ma úgynevezett Hamvazó-Szerda, a böjti időszak kezdete. Egy időszak, mely arra szólít fel, hogy nézzünk jobban magunkba, kik voltunk a közelmúltban, kik vagyunk most, és nézzünk előre, kik, milyenek akarunk lenni. Isten Igéjének tükörében személyes felmérésre, felértékelésre hív. ,,Ha a bűnöket számon tartod, Uram, kicsoda maradhat meg.” Mégis a böjt a reménység időszaka. Ha figyelünk, ha lelkiek igyekszünk lenni, elvezet ahhoz az Istenhez, vagy újra elvezet, aki nem tartja számon bűneinket. Ha lélekben Jézus keresztje alatt igaz bűnbánatot tartunk, bűneinket a tengerbe veti és soha nem emlékezik meg róla. Soha nem említi. Nem csinál feljegyzést bukásainkról. Isten az állhatatos szeretetnek Istene. Benne gazdagon találunk minden jót, és minden rossztól szabadulást. Ez az időszak hadd hívjon arra, hogy sohase adjuk fel a reményt. Isten szava ki tud emelni a legnagyobb mélységből is, felemel, helyreállítja Isten képét rajtunk. Beköti sebeink, megerősít Krisztusban, ki azért jött, hogy bővölködő életet adjon nekünk. Menekülj a kegyelemhez! Ha a mindentlátó Isten az Ő szigorú igazsága szerint bánna velünk, hol lennénk: Saját igazságunkban előtte meg nem állhatunk. Nincs, aki jót cselekedjék. Csak Jézusért, az Ő igazságáért bocsát meg.

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Atyánk, e megszentelt időszakot köszönjük most és a reményt, hogy megbocsátod bűneink. Ki előtt az angyalok, az egek, a csillagok sem tiszták, tenmagadért cselekedj, tégy hozzád-hasonlóvá. Rád szorulunk folyton. Ámen.

— Egyedül az Úr a mi reménységünk. —

A. L. McClanahan (New York)

61