Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

Egy montreáli 89 éves, egyszerű hívő asszony, Bella Maclnnis hagyatéka gyermekeinek és unokáinak

Nem tudom, vajon megismerjük-é egymást odaát, azon a másik oldalon. Ha igen, akkor én szeretnélek ott látni mindnyájatokat. így azért imádkozom, hogy jöjjetek mind és keressétek Jézust, mint Megváltótokat. Ö az egyedüli, aki megőrizhet titeket attól, hogy a sátánnal járjatok. Higgyetek nekem, van egy tűz, mely sohasem alszik ki az örökkévalóságban, és én nem akarom, hogy gyermekeim és unokáim közül egy is benne legyen. Ti ismeritek Istent. Isten nem dob oda benneteket. Választást enged: Az Ő útján járni vagy a sátánnal. Válasszatok, melyiken akartok menni. Addig pedig, míg újra találkozunk, azt akarom, hogy szeressétek egymást és imádkozzatok egymásért. Isten sok jó dolgot tett értem, mikor imádkoztam hozzá. Ti magatok is sokat láttatok azokból, és én akarom, hogy ti is mindnyájan ismerjétek meg Öt, mint én ismertem. Tudjátok, hogy én sem jártam mindig vele, mindaddig míg öregebb nem lettem és bölcsebb. Köszönöm neki, hogy enbem hagyott megöregedni. Sokan nem kapják meg ezt a lehetőséget. Minden én szeretetemmel és köszönetemmel Isten felé, ez az én utolsó tanításom számotokra. Ne járjatok szomorú arccal és érzésekkel, ha meghalok. Legyetek örvendezők, boldogok, hogy oly sokáig itt voltam veletek, és most már pihenni megyek.

Minden szeretetem mindnyájatokkal, Édesanya.

„Uram, óh add, ha vándorutam majd véget ér itt a borúban,

Elérjek Hozzád, hol fényes orcád meglátom én.

Hallelujah Énekeskönyv 365.

62