Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 22. — Olvassuk: I.Pét. 5:6-11.

„Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van reátok.” (I. Péter 5:7)

Csúnya, nagy záporesőben szállt le a gép. Új vállalatomat most képviselem először, s már késtem az első alkalommal. Pánik vett erőt rajtam. A repülőtér körül építkezések folytak, s az útirányt nem tudtam kivenni. Kétségbeesve kutattam egy épület után, amit sose láttam, egy ismeretlen városban. Végül is megérkeztem a tetthelyre, esernyőm azonban nem volt. Agyonázva, negyven percet késtem a vállalati elnökkel való megbeszélésről. Legelső gondolatom az volt, vajon milyen impressziója lesz rólam az elnöknek egy ilyen megérkezés után. Aggodalmam határtalan volt. — Ekkor határozottan úgy éreztem, egy csendes helyre kell előbb mennem, s imádságban keresni az Úr tanácsát. Mikor ezt tettem, azonnal Péternek a fenti szavai szóltak hozzám. Az előbbi aggodalmat nyugalom és béke váltotta fel.

Nem menekülhetünk az elől a tény elől, hogy időről időre a túlhajszolt munka és egyéni problémáink el akarnak sodorni bennünket. Az ilyenfajta aggodalmak, nehézségek sohasem győznek le minket, ha tudjuk, hogy az Úr velünk van, s ő maga harcol velünk ezeknek a legyőzésében. Az Úr nem ígért övéinek gondtalan életet, de velünk-létét, terhűnk hordását ígérte. Szabadok vagyunk.

IMÁDKOZZUNK: Uram Jézus, bevallom alázattal, hogy a mindennapok kemény küzdelmeiben néha elfelejtem, hogy velem vagy. De a te kegyelmed elég nekem mindig, s általad vagyok erős az erőtlenségben is. Ámen.

— Az imádság győzelemre visz. —

Creston B. Mapes (Georgia)

55