Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 19. — Olvassuk: Zak. 3:6-10.

„Azon a napon, így szól a Seregeknek Ura, kiki hivja majd a maga felebarátját... a fügefa alá.” (Zak. 3:10)

Ültél már valaha fügefa alatt? Ahol én nevelkedtem, közel a házhoz egy bőventermö fügefa állt. Mint gyermek-ifjú sokszor másztam fel rá, sima kérgébe bevéstem nevem kezdőbetűit, és sokszor torkig ettem magam gyümölcsével.

A Bibliában a fügefa a jólét, virágzó élet, a békességes élet szimbóluma. Mikor Zakariás ezt módja: „Mindenki fügefája alá invitálja szomszédját, arról a boldog időről kap látomást, mikor igazi közösségi tapasztalatban lesz népének része. Mint szerető felebarátok élnek egymás mellett, törődnek egymással, s megosztják egymással javaikat, gondjaikat.”

Ebből a lelkiségből egy kis ízelítőt próbálunk mi is kapni, mikor mi szomszédok egy évben egyszer fagylalt és görögdinnye délutánt tartunk.

Krisztus királyságának egyik jele egy megújult igazi közösség, testvériség. Az irgalmas samaritánus példázata arra tanít, hogy minden ember felebarátunk, és krisztusi szeretetünket az méri meg, mennyire vagyunk hajlandók osztozni egymás örömeiben és terheiben.

Már nincs fügefa udvarunkon, de azért demonstrálom Krisztus királyságának valóságát. És ezt bárki bármely helyen, körülmények között megteheti, ha hisz a Királyban. Ha szeretem embertársam, családom, az egyház és közösségi tagokat, mindenkit, kinyilatkoztatom, hogy Isten eljövendő országa is hasonló lesz bizonyos tekintetben: Barátságos, kedves, szerető, testvéries emberek együttléte.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyám, adj kegyelmet, hogy minden embertársamat úgy nézzem, mint felebarátomat és Krisztusban reménylett testvéremet. Ámen.

— Isten királyságában minden ember felebarát. —

E.L. Haygood (Alabama)

52