Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 20. — Olvassuk: Mik. 4:1-4.

...„Nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem

tanulnak.” (Mikeás 4:3)

Nemrég feleségem és én ellátogattunk Wasingtonba, és megnéztük a vietnami emlékművet. Az emlékművek általában valamiféle büszkeséget, hálát, elismerést szoktak kifejezni egy nemzet polgárainak szívében. Emlékeztetnek egy-egy megtörtént eseményre, személyre vagy személyekre, s az áldozatra, amit hoztak azok a kitüntetettek. Ez az emlékmű más. Helyet enged a keserűségnek a szívünkben. Bárcsak a nemzeti bűnbánat alakítaná jobbra a jelent és a messze jövendőt is.

Sajnos a világ még háborúkban áll! A bosszú, a gyűlölet sok nemzet politikája még ma is. Kiterjedt lakott területek válnak füstölgő romokká, teleszórva holttestekkel.

A keresztyének arra hívatottak, hogy a béke emberei, Jézus követői legyenek. Az út ehhez a krisztusi békéhez a szeretet. A szeretet pedig az egyenetlenségek minden területén igazságos elrendezéshez vezet. Ha ténylegesen keressük ezt az utat, a józan észnek is erőteljes hangja tudunk lenni a világban. ís bátrak is, hogy rámutassunk a háborúk emberi és anyagi értékeket pusztító szörnyűségére. Talán, ha imádságos szívvel és erőteljesen, kitartóan tesszük ezt, az emberek, népek figyelni fognak, és a háborús vágyak örökre eltűnnek. Új emlékmű épül, mely hódolattal adózik a viszályok háborúk nélküli elrendezésének, és valóban érdemes áldozatról tanúskodik, emlékeztetve arra a „Béke Emléműre” főként, ami a Bibliában áll a világ előtt, mit Jézus Krisztus vérével épített.

IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus, segíts, hogy legyen bátorságunk a Te békességed munkálásának eszközei lenni ebben a békéden világban. Ámen.

— Mit tudok tenni, ami támogatja a világbékét? —

Jim Eastin (North Carolina)

53