Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 18. — Olvassuk: Zsolt. 23. „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy...” (Zsolt. 23:4) 1974-ben 3 bebörtönzött rablógyilkos le fegyverekkel a kezükben 17-ünket 11 napig túszként tartott, így kísérelve meg menekülésüket. Több tanító közül egy voltam én is. Érzelmüeg, fizikaüag kimerültén egy nap a börtön igen homályos könyvtár termén mentünk keresztül. Én egy szintén túsznak vett börtön alkalmazott mellett voltam. Remegve, sut­togó hangon kértem, hogy hadd fogjam a kezét. Fogvatartóink ordítottak, fegyvereiket csattogtatták. Nem csoda, hogy ezenközben a fenti Ige foglalkoztatott. Valóban a halál árnyékának völgyében éreztem magam. Mikor ez a ki nem mondott gondolat járt agyamban, egyszercsak társam mellet­tem halk hangon megszólalt: „Ne félj! Itt vagyok.” Ránéztem és szinte hallottam a zsoltáríró szavait: „Még a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy.” Abban a pillanatban megvigasztalódtam, megerősödtem, és nem éreztem tovább félelmet, mely előbb an­nyira hatalmába kerített. Isten beszélt hozzám. Dávidhoz is és hány hivő gyermekéhez szólt Isten már ilyen és hasonló vigasztalást. Bár rémítő a halál, gonosz nincs abban számunkra. A halál fullánkja elvétetettt. Nyilának éles hegye megtompult, és nem tud mélyebbre hatolni hitünk szerint, s csak a testet öli meg. A lélek sebezhetetlen. A keresztyén számára nincs semmi veszedelem. Bármi történjék, minden jó és minden jó lesz? Isten szeret. IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk, köszönjük, hogy sokszor embereket használsz — közel hozzánk —, hogy kinyilvánítsd jelenléted. Köszönjük, hogy gondod van ránk. Ámen. — Isten sokképpen szól hozzánk. Óh, mennyi hangja van neki. — Bertha Bae Davis (Texas) 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom