Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1990-01-01 / 1. szám
HÉTFŐ, JANUÁR 29. — Olv.: Ján. 8:12-20 és 11:9-10. „De aki éjjel jár megbotlik, mert nincsen abban világosság.” (János 11:10) Amikor visszagondolok gyermekkorom eseményeire, eszembe jut egy különös játék, amelyben testvéreimmel és unokatestvéreimmel versenyeztünk. A játék címe ez volt: „Ki a legbátrabb?” Nagy kertünk legvégén volt a zöldséges kert. Este, amikor már teljes volt a sötétség, át kellett botorkálni a hosszú kerten, és a zöldséges kertből valami zöldségfélét szedni és azt elhozni. Mindenkinek más zöldséget kellett keresni, amelyről meg lehetett állapítani, milyen messzire „bátorkodott” a játékos. Emlékszem, hogy félelemmel és rettegéssel küzdöttem, amíg egyedül a sötétben átbotorkáltam a hosszú kerten, és megragadtam egy paradicsomot vagy zöldpaprikát vagy más valamit, amiért nem kellett túl messze menni, és amilyen gyorsan tudtam, siettem vissza házunk kivilágított verandájára. A játék előtt idősebb unokatestvéreim szellemekről meséltek, akik a kertben bolyonganak. Gyermekek sok botor dolgot találnak ki. De vajon a felnőttek nem hasonlók-e hozzájuk, amikor az élet sötét kertjében versenyeznek olyan dolgokért, amelyek a sötétségben vannak, bűnös dolgokért. A Biblia állandóan kihangsúlyozza a világosság fontosságát. A mi Urunk Jézus Krisztus az egyetlen, igazi világosság. (János 8:12). Az Ő világossága mutatja nekünk az utat az élet sötétségének közepette. (János 12:35). IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édes Atyánk! Segíts minket, kérünk, hogy mindig Jézus Krisztus világosságában járjunk. Az Ő nevében imádkozunk. Ámen. — Járjatok, amíg világosságotok van... (János 12:34) — Tomcsányi Ödönné (California) 31
