Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 30. — Olvassuk: Zsolt. 118:15-24.

„Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Úrnak cselekedeteit.” (Zsoltárok 118:17)

A múlt nyári bibliai konferenciánk alkalmával, az egyik vezető ezt az ismert bibliai verset idézte: „Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt, örvendezzünk és vigadjunk ezen.” (Zsoltárok 118 : 24) Amikor beszédét befejezte, arra kérte a gyülekezetét, hogy álljanak fel és mondják: „Én élek, halleluja.”

Néhány hónappal később egy súlyos szívrohamot kaptam, és a kórházba kellett, hogy szállítsanak. Ottan gondos orvosok és ápolónők páratlan erőfeszítéssel igyekeztek azon, hogy életemet megmentsék, hogy életben maradjak. Hajnali 5 órakor, amikor már mindent elkövettek, amit tudtak, elhagyták szobámat. Ágyammal szemben egy nagy ablak volt. Az éjszaka sötétsége, szinte kifejezte kétségbeesésem és tehetetlenségem. Néhány óráig elszenderegtem, és amikor felébredtem, a nap már ragyogott. Az életmentő csövek és huzalok összevisszaságán keresztül ugyanazt a csodálatos kijelentést ismételtem, mint három hónappal ezelőtt: Én élek, halleluja!” De most igazi érzéssel mondottam ezeket a szavakat. Minden nap egy ajándék Istentől. Még nem gyógyultam meg, de mindenkinek mondom: Örvendezzünk és vigadjunk minden egyes napon az Úrban. A zsoltáíró életét is veszedelem fenyegette, de úgy érzi, hogy az Istentől rábizott munkát nem végezte el. Ezért élnie kell. Sem előbb, sem utóbb mi sem hagyjuk el e világot, csak mikor az Úr-rendelte feladatot elvégeztük. Ez a hit adjon erőt, bátorságot az élethez.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, köszönjük Neked az életet és egészséget és az örömöt. Minden napnak és holnapnak azzal a várakozással nézünk elébe, hogy mindig adsz lehetőséget arra, hogy örvendezzünk és vidámak lehessünk. Ámen.

— Isten átváltoztatja a sötétséget világossággá, és az éjszakát egy új napallá. Ne félj, csk higgy! —

Miller Robert J. (Pennsylvania)

32