Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 15. —Olvassuk: Zsolt. 111:1-10.

„Dicsérjétek az Urat! Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben.” (Zsolt. 111:1)

Néhány évvel ezelőtt az életem legnehezebb szakaszát éltem. Olyan osztályba kerültem, amelynek hallgatói mind tanulási nehézségekkel küzködtek. Sokan figyelmeztették szüléimét, hogy kevés reménység van arra, hogy ebből az osztályból valaha kikerülhessek. Valójában a tanárok véleménye szerint is nem sok esélyem van az előhaladásra. „Ne várjatok tőle sokat.” — mondták rólam ismerőseimnek. Barátaim imádkoztak értem.

Isten átsegített életem legnehezebb szakaszán, kikerültem abból az osztályból. Örülök annak, hogy a nehéz helyzetben megtanultam: A szükségben Isten mindig velem volt. Mindazt, amit tennem kellett: Kérni őt hittel, alázatosan. Talán azért vannak a nehézségek a hívő ember életében, hogy annál buzgóbban adjon hálát Isten segítségéért; hogy hűségesebben járjon a közösségbe; hogy annál jobban szeresse az érte imádkozó testvéreit. Sokan vannak tudatlanságban, hogy mit tett értük Teremtőjük. Balgatagokká lettek szívükben, és némák maradnak, Isten-dicséret nincsen ajkukon. Te cselekedd, cselekedd most és mindig! Közösség, gyülekezet, család, egyén számára nincs semmi, amiben jobban foglalatos lehetne!

IMÁDKOZZUNK: Szeretlek Uram! Köszönöm, amit értem tettél. Szent Fiad nevében kérem segedelmed ezután is, aki így tanított minket imádkozni: „Mi Atyánk ki vagy a menynyekben, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod; legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is...” Ámen.

— Az Istennél semmi sem lehetetlen. —

Jenny Ditch (Ohio)

17