Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 16. — Olvassuk: Máté 6:1-6.

„Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat nem osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.” (Máté 6:1)

Barátommal nemrégen egy egész szombatot arra áldoztunk, hogy a város menekékotthonaiba használt ruhaneműt szállítottunk a sok otthontalan részére. Ezek az otthonok olyanoknak biztosítanak ideiglenes szállást, akiknek nincs lakásuk. A használt ruhaneműk nagy helyet foglaltak el templomunk alatsorában. Mi gondosan kiválogattuk a ruhákat, férfi, női és gyermek ruha csoportokba, nagyság szerint elrendezve, és leszállítottuk őket. Megelégedve éreztük, hogy jó helyre kerültek a holmik. Valahogy a lelkem mélyén úgy éreztem, hogy a munkánkért elismerést érdemiünk, afféle nyilvános vállveregetést. Vártam, hogy a jó munkánkért talán megdicsérnek. De aztán bűnbánattal döbbentem rá, hogy Jézus arra tanít minket, hogy dicséretre vágó természetünk miatt elveszíthetjük Isten jutalmát. Tehát dicséret helyett törekedjünk úgy végezni mások szolgálatát, hogy ezzel ne a magunk, hanem az Isten dicsőségét munkáljuk, és szeretete kimutatását segítsük. Ne az emberek jó véleménye legyen számunkra fontos. Jobb, ha nem tudja jobb kezed, mit cselekszik a bal. Csak arra kell gondolnom, hogy Isten látja készségem, áldozatom.

IMÁDKOZZUNK: Úristen, segíts igyekezetünket, hogy szolgálatunk ne a magunk, hanem a Te dicsőségedet növelje. Ámen.

— A magam vagy az Isten dicsőségét kívánom-e? —

J. Harris Payn, Jr. (Virginia)

18