Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 5. —Olvassuk: Róm. 8:28-30.

„Azt pedig tudjuk, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róm. 8:28)

Egészen váratlanul munkahelyemen állásomat felszámolták. Koromat véve alapul, a jövendőm igen sötétnek látszott. Senki nem akar olyan munkást alkalmazni, aki közel van nyugdíjkorhoz. Egy pár nap múlva, mikor helyzetemről beszélgetek barátaimmal, az egyik nagy izgalommal felkiált: „Micsoda nagyszerű alkalom a tanulásra!” Felnőtt életemben először voltam munka nélkül, és ez a barátom hogy fellelkesült az én nagy „tanulási lehetőségemen” Egy pillanatra megnémultam. De egy kicsit később kezdtem megérteni, miről is beszél a barátom. Ugyanis jelenlegi helyzetemet fel lehet fogni kitűnő alkalomnak arra, hogy tanulmányozzam az Igét, az Atya ígéretét és gondolkodását, avagy felfoghatom megbénító ütésnek. Ahhoz, hogy hogyan értékelem ki a helyzetemet, a kulcs én vagyok magam. Nekem kell eldönteni, hogy bízok-é Istenben, vagy elnyel a kétségbeesés. Amint a hetek múltak megismertem a békességet és a nyugalmat, amit nem én találtam fel. Ezek az Úrnak az ajándékai. Ma se tudom, mit hoz a jövendő, de biztos vagyok abban, hogy az Úr biztosít számomra jövendőt. „Minden javukra van az Istent szeretőknek.” De sok próba alatt szenvedő kapaszkodott már ebbe az Igébe! Ismeretlen, teher alatt nyögő Testvérem, tedd meg te is!

IMÁDKOZZUNK: Óh, Uram Isten, imádkozom mindazokért, akiknek meg kell küzdeniük csalódással, bukással, újrakezdéssel. Mindenkinek add tudomására a Te jelenléted, amely vezet és irányít a biztos jövő felé. Ámen.

— Az Úr nem zár be előttem ajtót anélkül, hogy ne nyitna ki egy másikat. —

Gentry r. Vilmos (Tennessee)

38