Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, ÁPRILIS 6. — Olvassuk: Máté 5:3-16.

„Akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére miveljetek.” (lKor. 10.31)

Nem különös, hogy az Ige arra oktat bennünket a Szentlélek által, hogy dicsőítsük Istent olyan közönséges, rutinos dolgokkal, mint az evés, ivás? Mi magunktól úgy gondoljuk, hogy mikor istentiszteleten vagyunk, imádkozunk, bizonyságot teszünk valaki előtt Jézusról, akkor dicsőítjük Urunkat. Az Ige többet mond.

Nehány napja lányom egy súlyos operáción ment keresztül. Egy nap ott ültem kórházi ágya mellett, és mert dél volt, táskámból elővettem valami ennivalót, hogy fogyasszam. Pillanatra elcsendesedtem és hálát adtam Istennek az ételért. A beteg-szobában egy fiatal édesanya látta ezt és odajött hozzám. Megkérdezte: „Kedves uram, ön keresztyén?” „Igen" — válaszoltam. „Akkor lenne szíves odalépni kicsiny gyermekemhez és imádkozni érte? Életveszélyben van és holnap operálják.” Imádkoztam a gyermekért, s a megfélemlett anyáért. íme, a váratlan alkalom egy asszony testvérem vigasztalására azért jött, mert hálát adtam Istennek az egyszerű eledelért. „Mindent Isten dicsőségére cselekedjetek!” Gondojunk most az ívással kapcsolatos bűnre, az alkohol fogyasztás áldozataira. A keresztyénnek itt különösen vigyáznia kell. Meg kell kérdezni: Szabad? Nem sérti a törvényt? Dicsőíti Istent? Nem botránkoztat-e meg? Nem lett úrrá már felettem? Ha becsületes feleletet adsz, és engedsz a Szentiéleknek, fogod tudni: Szabad-é innod, enned úgy, ahogy eddig tetted.

IMÁDKOZZUNK: Áldott Uram, segíts, hogy dicsőitselek Téged mindenben számmal, tettel egyaránt. Ne engedd, hogy szégyent hozzak szent nevedre. Ámen.

— A kis dolgokban való hűség gyakran vezet jó szolgálatra, Isten magasztalására. —

Gene Strother (California)

39