Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUAR 7. — Olvassuk: Ap. Csel. 9:1-6.

„De kelj fel, menj be a városba és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.” (ApCsel 9:6)

Nemrégiben Franciaországban töltöttük nyári szabadságunkat. Egy vidéket terveztünk meglátogatni, amely be volt jelölve a térképünkön. Alig haladtunk célunk felé, amikor egy „terelő” tábla állta utunkat. Csalódottan rátértünk az útra, mely nem ígért különösebb érdekességeket, látnivalókat. Lehangoltságunk azonban nem tartott sokáig, mert az út bájos kis falukon vezetett át a Somme kanális mentén. Bárhol álltunk meg, kedves emberek üdvözöltek bennünket, és tették emlékezetessé ezt a napsugaras, szép meleg napot. Saul módjára mi is gyakran olyan úton haladtunk, amiről úgy gondoljuk, hogy az jó út, de Isten közbelép és felhív, hogy irányt változtassunk. Ezt általában nehezen viseljük el, mert az óvatosan kidogozott terveinken hirtelen és sokszor egészen drasztikusan változtatni kell. Hogyha bölcsek vagyunk, azt mondjuk: „Ahogy te akarod, Uram, nem én”, és hamarosan belátjuk, hogy Istennek mennyivel jobb terve volt számunkra. Az irányváltoztatás esetleg nehezebb útra vezet, de a végén beláthatjuk, és hálával mondjuk, hogy ez volt a jobb út. És mindig az a jó, merre Isten vezet. Boldog az az ember, ki egy szóra, egy jelre enged az Úrnak, ki nem Bálám módján viselkedik. Még szamara is előbb látta, mint ő, hogy rossz úton vannak. Értsd meg Isten útját és vállald! Javadra lesz.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, segítsél látnunk, hogy csak akkor tudjuk a te akaratodat cselekedni, amikor vezetésünket és útválasztásunkat reád bizzuk. Jézus nevében. Ámen.

— Megpróbálok éber lenni, hogy Istenem irányítása szerint cselekedhessek naponta. —

Jean Griffins (Skócia)

9