Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

CSÜTÖRTÖK, DECEMBER 21. — Olvassuk: Ézs. 9:2,6,7.

„Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.” (Fii. 2:10)

Amerikai életünk első állomása egy kaliforniai farm volt. Lakásunk egy egyszerű faház. Férjem még egy dollár órabért sem kapott a nehéz farm munkáért. Karácsony közeledett és két kislányunk izgatottan várta a Szenteste jövetelét. Bár étkezésünk is nagyon egyszerű volt, mégis az élelemre szánt pénzből minden héten félretettem a karácsonyi ajándékokra.

Végre a várva-várt nap megérkezett. Egy kis karácsonyfát vettünk, amely nem volt olyan dús és sötétzöld, mint az otthoni fák, hó sem fedte be a körülöttünk lévő mezőket. Mégis karácsony volt, és majdnem mindenütt a világon ünnepelték a Megváltó születésének napját, évfordulóját. A kis karácsonyfa alatt két kis babakocsi állt és benne két baba. A gyermekek öröme megható volt. Hálát adtam az Úr Jézusnak, hogy elrendezte karácsonyunkat. — Az ajándékozás általában a szeretet kifejezése. A Bibliában nagyon sokat olvasunk Isten ajándékairól. Ján. 3:16; Ef. 5:2; 2:8 és számtalan más vers tanúskodik erről.

Kedves Olvasóm, a karácsony előtti napokban gondolkozzunk Isten csodálatos ajándékáról, Jézus Krisztusról. „Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.” És ha minden térd még ma nem hajolna is meg a földön Jézus nevére, a miénk egyenesen ne maradjon. Mi hódoljunk a világ Ura előtt, kinek földi és örök üdvünket köszönhetjük.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édes Atyánk, kérünk, segíts bennünket, hogy karácsonyi ünneplésünk igazi központja Szent Fiad legyen. Add, hogy karácsonyi éneklésünk olyan örömteljesen zengjen, mint egykor az angyaloké. Köszönjük csodálatos ajándékodat, Jézus Krisztust. Ámen.

— Sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen. —

53