Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)
1989-11-01 / 6. szám
PÉNTEK, DECEMBER 22. — 01v.: Luk. 9:46-48. “...aki legkisebb mindnyájan tiközöttetek, az lesz nagy.” (Luk. 9:48) Egy kis autó állandóan házunkhoz közel parkol az utcán. A hátuljára odaragasztva jólláthatóan ez a felírás olvasható: „Kicsi örökké!” Ámbár a szavak csak a kocsi méretére utalnak, arra gondoltam, hogy azok személyes mottóul is lehetnének neked, nekem. — Urunk, Jézusunk példát helyezett elénk — nemcsak tanította — hogy ne vágyjunk, ne akarjunk nagyok lenni. Igen, Isten országában más törvények vannak, mint itt a földön az emberek között. Jézus követói akkor vagyunk, ha az alázat útján járunk. íly módon sokkal jobb bizonyságtevói lehetjünk Annak, aki szegénnyé lett érettünk. Ha szívünkben nagyvoltunk érzése, a gőg uralkodik, megrontjuk magunkat és másokat is. Csak ha krisztusi lelkülettel élünk embertársaink között, akkor valósul meg Isten célja életünkben, életünkkel. Mennyi összeütközést elkerülhetnénk, ha Jézus Krisztus példáját követnénk, akiről azt mondja a Biblia: „Alázatos volt.” Nagy, kiemelkedő ember az, aki Krisztus erejével gyakorolja magában az alázatosságot és mások irányában is. Persze, a bűnös embernek — és a hivő is az — vigyáznia kell, hogy hamis alázatossággá ne váljon alázatossága. Utálatos Isten előtt. Burkoltan vagy nyíltan úgy ne cselekedjék, mint az a diák, akit mikor megkérdeztek, ki a legszebb fiú a gimnáziumban, ezt válaszolta: „Szerénységem tiltja megmondani.” IMÁDKOZZUNK: Áldott Urunk, Jézusunk, senki se szállott még oly mélyre, mint Te, mikor emberré lettél Isten létedre. Óvjál meg minket is minden gőgtől, ön fel magasztalástól. Ámen. — Van, kitől alázatot tanulhatunk. Gyakoroljuk. — Heinz Schaefer (West Germany) 54
