Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

SZERDA, DECEMBER 20. —Olvassuk: Luk. 1:26-38.

Jézus mondta: ,,Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja.” (János 14:27)

Karácsony ünnepe közeledett. Az első karácsonyom férjem halála után. Veszteségem fájdalma egész bensőmet áthatotta. Ahogyan előre elképzeltem karácsony napját, lehetetlennek tűnt fel előttem, hogy most fájó érzéseimmel hittel ünnepeljek.

Hogyan oszthatom meg másokkal a remény, öröm, szeretet ajándékait, — mert ez az igaz karácsony — amikor én a magam részéről nem érezem azokat?

Amikor azonban egymás után érkeztek a karácsonyi kártyák, a szeretetteljes szavak vigasztalást hoztak. A gyermekek szokásos karácsony előtti izgalma is, örömmel töltötte be a házat. Érdeklődésem lassacskán azok felé fordult, akik egyedül éltek, hogy meghívjam őket a karácsonyi ebédre. Amint a szeretet ünnepének előkészítésével foglalkoztam, lassan reménysugár világította meg karácsonyi várakozásomat. Eddig csak magamra, fájdalmamra gondoltam, aztán eszembe jutott a mi Urunk mondása: „Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.” (János 15:17)

Egyszerre ráébredtem arra, hogy Istennél minden lehetséges. Az is hogy nehéz gyászom, fájdalmam megváltozzon Isten kegyelme által. Csodálatosan Isten nyugalma áradt el rajtam. Gyászom első karácsonyát beragyogta amaz első karácsony öröme és békessége. A karácsony valóban egy hatalmas ajándék. Azt a Jézust kapta meg a világ, akinek később hatalma lett olyan békességet adni a Benne hívőknek, amit soha senki és semmi körülmény el nem vehet tőlük, ó lett valóban a békesség Fejedelme.

IMÁDKOZZUNK: Béke és szeretet Istene, tégy bennünket alkalmassá arra, hogy igazi hálával és magasztalással fogadjuk ajándékaidat. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

— Istennel minden lehetséges. —

Gauger Corinne (Minnesota)

52