Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

CSÜTÖRTÖK, DECEMBER 14. — Olv.: Ézs. 60:1-3, 19-20.

„Kelj föl tündökölve, mert jön világosságod, az Úr dicsősége ragyogott rád.” (Ézsaiás 60:1)

Svájcban szokásos „mindenki részére karácsonyfát” állítani az adventi időszakban. Az év legsötétebb hónapjában ezeken a fákon az elektromos gyertyák világosságot sugároznak, és szívünket melegítik a karácsony, Urunk és Megváltónk születésnapja égő reménységével és váradalmával.

Gyakran meglep, amikor magasan a levegőben, szinte az égboltozat közepén felfüggesztett karácsonyfákat látok. Ezeket az épület telkeknél hatalmas daruk tetejére erősítik fel. Fényüket kilométerekről is lehet látni.

Sajnos, a te életed és az én életem nem olyan látványos, olyan tüneményes, mint ezek az égben függő karácsonyfák. De Jézus Krisztus elhívott minket, hogy a világban világosság legyünk. Pál apostol a filippibeliekhez írott levelében Isten gyermekeit szintén fénylő csillagoknak, ragyogó világosságnak nevezi.

Ha magunkat átadjuk az Úrnak, ő képessé tesz arra, hogy szeretetet sugározzunk erre a szenvedés és kétségbeesés sötétségében vergődő világra. Csodálatos, ahogy a próféta látja előre az Úrnak dicsőségben mgjelenését s a nagy lehetőséget, hogy népe ennek a dicsőségnek nemcsak alanya, de továbbsugározója is lehet. Micsoda felmagasztaltatás! A zsidó nép azonban nem élt vele. Mi élünk-é?

IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk, add, hogy a te szereteted világossága ragyogjon az életemen át és vezessen hozzád másokat, hogy találjanak gyógyulást és üdvösséget. Ámen.

— Én is gyertya vagy csillag lehetek Jézusért, a világ Világosságáért égve. —

Csia E. Klára (Zürich, Svájc)

46