Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

PÉNTEK, DECEMBER 15. —Olvassuk: János 3:14-17.

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

(János 3:16)

Karácsony tája volt, és körülöttem mindenütt látszott az esztendő legörömtelibb szakaszára való készülődés és váradalom. De ebben az évben az ünnepi izgalom és váradalom mintha csúfolkodott volna velem, a karácsonyi lelkűiét nem tudott behatolni levertségembe és bánatomba. Valaki, akit nagyon szerettem, meghalt, és veszteségem érzete fokozódni látszott, amint közeledett az ünnep.

Miközben a lakást takarítottam, a televízión a karácsonyi egyveleget János 3:16 énekkari számával fejezték be. Amint magamban ezeket a szavakat ismételgettem, észrevettem, hogy bánatomból kigyógyultam. A betlehemi jászolbölcső ígéretének a beteljesülése: Élet. Élet itt és most, amit Isten jelenléte biztosít. Isten kegyelme által a sírokon is virágok nyílnak. Aki hisz a Fiúban, a bűnösökért élete odaáldozásában, az nem hal meg. A karácsonyi ige üzenete kezdte eloszlatni bánatomat és lehetővé tette azt, hogy kedvesemet engedjem eltávozni az Isten életadó szeretetének bizonyosságában. Isten örök szeretete utat, módot készített arra, hogy az emberek az örök halál helyett örök életre jussanak. És milyen egyszerű az út: Hinni, csupán hinni a keresztre „felemeltetett’ s a bűnösökért ott meghalt Krisztus Jézusban. Csak ragadd meg a veszedelemben feléd nyújtott kezét! Ennyi az egész.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Atyánk, hogy te mellettünk vagy még a sötétségben is, és hogy a legkevésbé várt utakon is helyreállítod lelkünk nyugalmát. Ámen.

— Isten világossága keresztül tud törni a sötétségen is. —

M.C. Graham (Texas)

47