Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

SZERDA, DECEMBER 13. — Olvassuk. Mt. 25:37-46.

„Ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.” (Máté 25:46)

„Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt”. Embertestvérem, halld meg a hívó szót, mert eljön a Krisztus kárhoztató ítélete is. Miért? Mert nem törődünk a szükségben szenvedőkkel. Elfelejtjük, hogy Krisztus elénk állhat egy kisgyermek képében. Figyelmet szeretne kapni, mert éhezik; egy kimerült, fáradt feleség alakjában, kinek szeretetre, bátorításra lenne szüksége; egy munkás képében, ki elismerést, jobb életet érdemelne és csak kudarc az övé. Megjelenhet Jézus egy fájó szívű nagymamában; egy magányos özvegyben, kire nem nyitnak ajtót, de egy küszködő embertársban is. Ők — úgylehet — semmit sem tudnak viszonzásul adni, de ha mi kedvességet mutatunk e legkisebbek felé, mintegy Jézussal cselekszünk jót. Ha pedig nem tettük meg, amit tehettünk volna értük, Jézussal nem tettük meg. És egyszer felhangzik az ítélet: „Ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre." — Egy skót lelkész egyszer egy üveggyár előtt haladt el. Az ajtó nyitva lévén, belépett. Mintha hipnotizálva lett volna, úgy bámult a hatalmas, sistergő lángokba, és végül is felkiáltott: „Ha ez is ilyen félelmetes, milyen lesz a pokol?” A szerető szívű Jézus sohasem mondta volna ki a szörnyű ítéletet, ha nem a szánalom hajtotta volna: Ember ne akard e rémes büntetést. Én megváltottalak. Fogadd el!

IMÁDKOZZUNK; Óh Urunk, mennyi a kárhozat útján járó ember. Nyisd fel szemeiket. Ha szelíd, hivó szavadra nem hallgatnak, rettentsd meg őket, hogy megtérjenek. Ámen.

— A kegyelmi út lezáródhat. Ha nem kell ma a megváltás, lelked örök halálba juthat. —

Patti Sherlock (Idaho)

45