Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

HÉTFÓ, N0VEM3ER 20. — Olvassuk: Ap.Csel. 20:17-24.

„Nekem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van. Első az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik.” (Ján. 9:4)

Egyik barátom farmer, nagy gazdagsága van. Amikor a hosszú nyári szárazság után végre megjön az eső, kora reggeltől napnyugtáig a földjén dolgozik, veti a magot. Megkérdeztem tőle egyszer, hogy „mondd már, miért tűnik úgy, hogy ilyenkor állandóan sietsz?” — „A földet csak közvetlen eső után lehet jól megmunkálni” — válaszolta. „Rögtön el kell vetnem a magot. Ha húzom az időt, a gaz teljesen el fog borítani mindent és tönkreteszi a földet.

Válaszát hallva eszembe jutott, hogy Jézus is milyen szorgalmasan dolgozott. Alig három évig tartó nyilvános működése alatt, Jézus gyalog bejárta Palesztinát egyik végétől a másikig, beszélve közben mindenkinek Isten országa öröméről. Ugyanezt a készséget és felelősségtudatot várja el tőlünk is. Sőt ha Jézus azt mondja: „Nekem cselekednem kell az ’’Atya” dolgait, mi, az Ó teremtményei mennyivel inkább kötelesek vagyunk a kijelölt időben az Ő dolgait végezni. És tudnunk kell, hogy amit önzőén csak a magunk számára teszünk, megég.

Pál apostol évtizedeken keresztül fáradhatatlanul dolgozott az evangéliumért, pedig mennyien ellenezték a munkáját és milyen sok szerencsétlenség történt vele. Gyalog járta a világot, országról országra, városról városra. Állandóan érezte a munka sürgetését. Élete végén joggal mondhatta magáról: — A versenyben a tőlem telhető legtöbbet nyújtottam. Az egész pályát lefutottam, s a hitet megtartottam.

IMÁDKOZZUNK: Hálás vagyok azért, hogy engemet is hívsz, hogy dolgozzam a királyságodban, Uram Jézus. Ámen.

— Uram, mit jelöltél ki, mi a feladatom mára? —

Simmons W. Jakab (Indiana)

22