Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

CSÜTÖRTÖK, NOVEMBER 16. — Olvassuk: Ef. 5:22-33.

„És lesz a kettő egy testté. Nagy titok ez...” (Ef. 5:31-32)

„Most már nyugodt lehetsz" — hallom innen-onnan, hogy lányom már megesküdött. Én próbálok válaszolni, de mélyen a szívemben érzem, hogy lányom és férje számára az esküvő napja nem a befejezés, hanem a kezdet. A szertartás középpontja és lényege nem a külső készülődések, mint ruha, virág, étel elrendezésében állott, még csak nem is a család és barátok fogadásában és szórakoztatásában. Mindezek csak azért történtek, mert az esemény volt rendkívüli. A szertartás lényege az Istennel és egymással kötött szövetség volt. Az a szent elkötelezettség, melyet egy életen át kell imádságos lélekkel gyakorolni, megújítani, megtartani.

Lányom és vejem keresztyén házasságot kötöttek, mely földi mása annak a lelki házasságnak, ami fennáll Jézus és egyháza között. Micsoda vállalkozás! De micsoda áldás is, ha a titkot meg tudják tartani szívükban! Sok úgynevezett keresztyén házasság azért omlik korán össze, mert templomban kötötték, de nem Krisztusban, és a „felek” korán elfelejtették, hogy a házasság „titka” nem a testi kapcsolatok önző kihasználása, hanem a Krisztusban nyert szeretet naponkénti, sőt percenkénti megbizonyítása. Igazán eggyé lenni csak a Krisztus testében lehet, vagyis ha az ő Lelke élteti az élettársakat, mint akik örököstársak az Élet kegyelmében. (I.Pét.3:7).

IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus Krisztus, áldd meg mindazokat, akik ma kötnek házasságot, vagy házasságuk megkötését ünnepük. Engedd, hogy megláthassák, mi a lényeges és mi a nem lényeges családjukban. Hadd lehessen házuk templom, családjuk egyház! Nagy neved dicsőségéért kérjük. Ámen.

— Az esküvő lehet társadalmi esemény, de a házasság mindig lelki esemény. —

Phillipson Prue (Anglia)

18