Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

CSÜTÖRTÖK, NOVEMBER 9. — Olv.: Thessz. 5:4-11.

„Vigasztaljátok (bátorítsátok) egymást, és építse egyik a másikat.” (1 Thessz. 5:11)

Nem az az ember volt, aki könnyen felad valamit. Órákat töltött a meleg nyári hónapokban is azzal, hogy tökéletesítse kosárlabda játékát. De őszre minden megváltozott. Autóbaleset történt vele. Több napon át öntudatlan állapotban feküdt. Mikor magához tért, egy hosszú gyógyulási folyamatnak nézett elébe. Mint a legtöbb fejsérültnek, fárasztó, unalmas testgyakorlatokat kellett végeznie, hogy visszakerüljön a normális életbe. Keresztyén edzője azonban biztatta, hogy az egyetemi csapatban, ahol addig is játszott, fenn van tartva számára egy hely, csak fogadja gyógykezelő orvosa szavát, cselekedje az utasítása szerinti tornákat hűségesen. De édesanyja, apja, testvérei hasonlóképpen buzdították, órákat töltöttek vele. Két hónap múlva csapattársai vállukon vitték ki a pályára, hogy velük együtt újra játsszon. A megnyert meccs hőse ő volt.

Az eset ékes példa arra, hogy mit tesz a nyomorúságba jutottak számára a szeretetből fakadó bátorítás, vigasztalás. Biztatni másokat, építeni egymást akár testi, akár lelki vonalon jó út Isten dicsőítésére is. — Légy hát bátorítója a megcsüggedtnek, erősítője a gyengének, vigasztalója a megszomorodottnak. Nem kisebb, mint a Szentlélek Isten áll melletted, kinek legkedvesebb tevékenysége a vigasztalás.

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenem, segíts, hogy segitő kéz, bátorító szó lehessek egy arra szorulónak. Egy szerető, melegszívű testvére, támasza annak, kinek ereje aláhanyatlott. Ámen.

— Egy kis bátorítás nagy teljesítményre tüzelhet fel valakit.

Don Keenliside (Ontario, Canada)

ll