Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 2. — Olvassuk: I. Mózes 22:9-14.

„És Ábrahám... látta, hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Ábrahám ... azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.” (I. Mózes 22:13)

Az egyik egyházban, ahol szolgáltam, volt egy időszak, amikor nehézségekkel találkoztam. Akadályok gördültek munkám elé akkor és onnan, amikor és ahonnan nem vártam volna. Volt idő, amikor úgy éreztem, hogy minden bokor mögött egy ellenség rejtőzik. Megpróbáltam azt tenni, amiről úgy gondoltam, hogy Isten akarja, de a programok csak döcögtek. Az egyháztagok különféle tervei nem voltak összhangban az egyház céljaival.

így vergődve, egyszercsak a Szent Lélek észrevétette az egyik testvérrel a letörtségemet. Meghívott magukhoz vendégségbe. A meghívást bizonyos tartózkodással fogadtam el, mert nem voltam tisztában céljával. Kellemesen csalódtam, mert nem erőszakolta reám elgondolását, tervét vagy ölletét. Meghívásával csupán azt akarta bizonyítani, hogy megért és együttérez velem. Úgy fogadott el engem, ahogy voltam. Mikor ezek a meghívások folytatódtak, értékes meglátásokat és segítséget kaptam tőle. Ezek a szombati „családi” reggelik — azokkal a finom, frissen sült süteményekkel —oázisokká lettek számomra, ahol meríthettem vendéglátóim lelki tapasztalatainak forrásából. Nagy segítséget jelentettek.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, amikor szükséget szenvedünk, Te segítségünkre jössz olyan módon, amit el sem tudunk képzelni és olyan személyeken keresztül, akiktől legkevésbé reméltünk segítséget. Köszönjük. Ámen.

— Isten megsegíthet nem remélt módon és nem általunk választott személyeken keresztül. —

William W. Morris (Tenessee)

4