Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 7. —Olvassuk: Lukács 7:1-10.

„Jézus így válaszolt: ...ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! — odamenne.” (Máté 17:20)

Gyeremekkoromban a baseball volt a nagy szerelmem. De tanyán, ahol éltünk, nem mindig volt, akivel játszódjak. így hát egyedül labdáztam. Feldobtam, ütöttem, aztán mentem megtalálni. A fű és gyom között megkeresni a labdát gyakran elkedvetlenítő és időtlopó volt.

Egyik nap türelmetlenségemben fényes gondolatom támadt: „Miért nem imádkozol segítségért?’' Behunytam tehát a szememet és így szóltam: „Uram, segíts megtalálnom a labdát." És ime, ott volt, épp úgy, ahogy reméltem. Működött a dolog. Nem volt meglepetés vagy csoda számomra, ha hamar megtaláltam, amit kerestem; természetesnek vettem, hogy Isten segít, amikor szükségem van arra.

Aztán egyik nap a szomszéd azt magyarázta, hogy önző, nevetséges dolog Istent ilyen kicsi, közönséges dolgokkal zavarni. Magamat valamitől megfosztottak érezve, megint az imádság nélküli kereséssel töltöttem az időt. Még mindig vágyódással tekintek vissza annak a tízéves fiúnak a bizakodó, reménykedő hitére, ahogy egyedül imádkozott azon a szénamezőn. Az a gyermeki hit nem mozgatott ugyan hegyeket, de igazi volt. Az a szomszéd rosszul tett. A hit tüzét kioltotta bennem. Hű maradtam Istenhez, de talán jobban égtem volna az Úrért.

IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts, a veled járásomban, segíts még akkor is kitartanom az imádkozásban, amikor attól mások elbátortalanítnak. Ámen.

— Csodálatos: A világmindenség Istenének van ideje számomra is. —

Wally Voskuil (Wisconsin)

40