Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

PÉNTEK. ÁPRILIS 8. — Olvassuk: Zsolt. 23.

Az Úr mondta Mózesnek: „Az én orcám menjen-e veletek, hogy megnyugtassalak?” (II. Mózes 33:14)

Volt-e már módod egy tornádót átélni? A sebesen száguldó szél és zuhogó eső, Isten teremtő erejének ezek a hatalmas megnyilvánulásai, hirtelen meg tudnak semmisíteni házakat és termőföldeket.

Van idő, mikor úgy érzem, hogy én egy másfajta szélviharban vagyok benne, mikor az élet sokfajta problémájával kell megküzdenem. Ilyenkor arra vágyom, hogy Isten szüntesse meg a vihart, de ez rendszerint nem következik be. Dávid és sokan mások is kérték Istent, hogy adjon békességet. Mózes szintén kérte Istent, mikor nehézségekkel kellett szembenéznie. De a vihar lecsendesítése helyett Isten azt kívánja, hogy Vele együtt birkózzunk meg a nehézségekkel. Közben békességet és nyugalmat ígér a nehéz körülmények között ugyanúgy, mint ahogy a forgószél közepében is teljes csend van. A Jó Pásztor gondos vezérlése békességet ad.

Hogyan találjuk meg ezt a békességet? Ez egy benső megtapasztalásnak az eredménye, mikor megtanultuk, hogy sokkal tovább kell nézzünk, mint a bennünket körülvevő körülmények. Ez a békesség imádság, teljes bizalom és az Istenhez való közelség eredménye. Viszonzásul Ő azt ígéri, hogy velünk lesz, míg a problémákkal birkózunk. Ez a tudat pedig békességgel tölt el.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Urunk, hogy velünk vagy a viharban. Kérünk, vonj közel Magadhoz és add a Te békességedet. Ámen.

— Isten megígérte, hogy velem lesz, és én ebben bízom. —

Heinly H. Allen (Pennsylvania)

41