Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

KEDD, MÁRCIUS I. —Olvassuk: Máté 10:40-42.

„Aki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.” (Máté 10 42)

Sem én, sem feleségem még soha nem láttunk személyesen egy, az ország elnöki tisztségére pályázó jelöltet. így, amikor egyikük városunkba jött, mi is csatlakoztunk az elnöki-jelöltre váró tömeghez. Ahogy várakoztunk, feleségem egyszerre csak ájuldozni kezdett. Megragadtam és sietősen kezdtem kifelé indulni vele a tömegből az utca szélén levő üzletek felé, ahol kevesebben voltak. Odaérve aztán, leültettem. De nem tudtam magára hagyni, hogy segítségért menjek.

Egy idős asszony hozzánk jött és megkérdezte: ..Hozhatnék egy pohár vizet?” Szinte másodpercek alatt visszajött, kezében egy papír-pohár hús vízzel, amely felélesztette feleségemet, aki azonnal talpra is állt.

Azon a napon és azóta is sokszor eszembe jut a fenti bibliai vers. Isten általában nem kér arra, hogy valami nagy dolgot tegyünk másokért, valami olyat, ami erőnk felett van, hanem olyat, amit bárki megtehet — mint amilyen egy pohár viz felkínálása. Emlékezzünk Naamánra is, aki csaknem eldobta magától súlyos betegségéből való szógyulást, mert valami nagy dolog megtételét forgatta fejében. „Hacsak ennyi" — szokták mondani — egy pohár víz vagy hasonló — azzal nem sokra megyünk.

Ne felejtsük el, hogy a hitből engedelmesen fakadó jócselekedetek a Krisztusról való bizonyságtételünknek leghatásosabb formái lehetnek.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, mutasd meg nekünk, hogy hol, mikor és miben segíthetünk másokat.

— Amikor Isten arra kér, hogy másokon segítsünk — akkor hatalmunkban is áll megtenni azt. -—

John William Zehring (Maine)

3