Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 2. — Olvassuk: János 13:31-35.

„Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.” (Ján. 13:34)

Egy hónappal húsvét előtt szomszédunk férje hirtelen meghalt. Az özvegy a temetés után sok időt töltött egyedül.

Így jött el húsvét vasárnapja. Mikor a templomból hazatértünk, feleségem, hat éves fiúnk, Karcsi és én kimentünk a hátsó kertbe és gyönyörködtünk a tavaszi virágokban. Váratlanul a szomszéd özvegy, Ilonka csatlakozott hozzánk. Próbáltunk „kellemesen” elbeszélgetni, de feleségem és én olyan sutának éreztük az egészet, hogy rövidesen a házba húzódtunk vissza.

Fiúnk, aki eddig keveset szólt, kint maradt és beszédbe elegyedett Ilonkával. „Boldog húsvétot!" — mondta halkan, de hallhatóan. Az özvegy elmosolyodott és a szokásos templomi előfohásszal válaszolt: „Ez az a nap, amelyet az Úr rendel.t” Fiúnk rávágta: „Vigadozzunk és örüljünk ezen!" (Zsolt. 118 :24), s ezzel mindketten átmentek az özvegy kiskertjébe és boldogan együtt töltötték a délutánt, mint sokszor tették azelőtt. Talán öntudatlanul, de gyakorolták a szeretet parancsát, ahogy Jézus ma is minden tanítványának mondja. A saját maga példájára — ahogy én szerettelek titeket — nem azért mutat rá, mert azt el lehet érni, de akarja, hogy követői legalább célul tűzzék ki azt.

Feleségemmel együtt nagyon elszégyelltük magunkat. Túlzott tapintatosságunkban nem akartunk szólni húsvétról és Isten nagy ígéretéről, nehogy sót hintsünk Ilonka friss sebébe. Fiúnk viszont bebizonyította, hogy Isten ígérete balzsam a fájó sebre!

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, engedd, hogy úgy szeressünk másokat, ahogyan Te szerettél minket a Krisztus Jézusban. Hadd adjuk tovább vigasztalásodat! Ámen.

— Az igaz szeretet megosztja húsvét ígéretét másokkal. — Thompson Dávid (Ontario, Kanada) 35