Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

HÚSVÉTVASÁRNAP. ÁPRILIS 3. —Olvassuk: Jn. 20:1-10.

„Péter és a másik tanítvány elmentek a sírhoz... együtt futott a kettő... (Ján 20:3,4)

Elmúlt Jézus keresztrefeszítésének sötét napja. Úgy látszott, a legcsodálatosabb dolgok, mik valaha is történtek az emberek életében, végetértek. Három évig Krisztus sokszor megdöbbentette a tömeget és követőit bölcs tanításával és csodatetteivel. De nem azt az utat választotta, hogy megmentse magát, leszálljon a keresztről. így élete e földön lezárult. Semmi több nem várható Tőle, gondolták az emberek és tanítványai is. A feltámadás reggelén azonban visszatért a remény. Péter és János futnak a sírhoz. Korán reggel Mária Magdaléna elmondta nekik, hogy ő és vele ment barátnői üres sírt találtak. Péter és János arcán váltakozó érzelmek jelentek meg, ahogy rohantak a sírhoz: gyötrelem és megnyugvás, szomorúság és meglepetés, kétség és csodálkozás. Tekintetük előreszegezve, a futásban meghajlott testük arról beszélt, hogy figyelmük csak a sírra összpontosult.

Ösztönösen azt kérdezzük: mit találtak? Mit tapasztaltak a csodálatos napon? A felelet? Egy üres sírt és egy élő Megváltót! Krisztus él. Követőinek az életében az üdvösség csodáját munkálja ma is. Mégis— milyen szomorú — közülünk sokan úgy élnek napról-napra, mintha Jézus ma is a sírba feküdne. Ne légy közöttük, Testvérem! Sokkal jobb, ha várakozással vagy tele, ha túlnézel az üres síron amaz Egyetlenre, aki feltámadott, mennybement, hogy adja neked és minden Benne hívőnek az Ő feltámadása erejét.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, köszönjük ezt a napot, melyen szent Fiad elhagyta a sírt, legyőzte a bűnt, halált? Kaput nyitott a mennybe, hogy átlépjünk rajta. Ámen.

— A Golgotha áldozata húsvét győztese lett. —

36