Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

ÚJ LÁTÁS. — Ahogy készülünk a közelgő húsvét ünnepére, remény, öröm, a feltámadott Krisztus ígérete új módon, új formában érint meg bennünket. De mi is a kilátásunk, mikor a húsvéti eseményekre tekintünk megint, mikor az ünnep elénk jön minden erejével és dicsőségével?

Észak-Karolina államban él a moráviaiaknak egy csoportja. Gondolkozzunk el most az ő húsvéti látomásukon! Húsvéti ünnepüket minden évben nekünk szokatlan módon ünnepük. Ennek a hit-közösségnek templomukhoz közel van egy temetőjük. Az előző nemzedékek nyugvóhelye. Egyszerű sírkövek jelzik, kit temettek a sírokba. Húsvét szombatján az egyház tagjai — szinte kivétel nélkül — kimennek oda. Tisztára súrolnak minden sírkövet, és virágot helyeznek minden sírra. Húsvét hajnalán meg az Istent imádó gyülekezet a templomnál összejön és fúvós zenekar halk kíséretében kimennek a temetőbe. A halál területén ünnepük a moráviaiak Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadását. Az ő ünneplésük emlékeztessen minket, hogy talán a legmegfelelőbb hely a feltámadást, az új, örökkévaló életet a halál világos, félreérthetetlen perspektívájából nézni.

Nem könnyű a fájdalom, a halálküzdelem jeleit látni, melyek valóságosak saját életünkben, szeretteink életében, valamint a gyülekezetünk és a világ életében is. Bár próbáljuk elfedezni, a halál elfedezhetetlen ténye körülvész minket. Húsvét ígérete az, hogy örömteljesen énekelhetjük ..hallelujáinkat" akkor is. mikor ott állunk szembenézve a halállal, annak súlyos, félelmetes valóságával. Krisztus feltámadásával mennyei Atyánk a halál minden nyomát eltörölte. A húsvét életről beszél, életre mutat. Sűrű sötétség közepette világosságot ragyogtat fel. Higgyünk!

Janice T. Grana