Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, SZEPTEMBER 20. — Olvassuk: 2 Korinthus 1:3-7.

Gyógyíts meg engem, Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dlcsekedésem!” (Jeremiás 17:14)

Gyönyörű kilátás nyílt kórházablakomból a hegyek felé. Nagy, széles mező választott el a hegyek tövében meghúzódó házaktól. Mialatt a csodálatos kilátásban gyönyörködtem, egy traktor szántott lenn a mező középén. Egymás után csinálta a hosszú barázdákat, s fordította fel a barna földet. Oly kicsinek látszott az ember s a traktor a távolból, és oly nagynak a még szántani való mező.

Néhány nappal előbb operáltak és most fizioterápiával kezelték balkaromat, hogy újra használhassam. Oly reménytelenül gyengének éreztem a karom az első kezelésnél, hogy még a rövid próbálkozás is kiizzasztott. Amikor később az ablak mellett elmentem, észrevettem, hogy az aprónak látszó kis traktor már jó darabot felszántott a mezőből és az új szántás már a távoli sarokig ért. így lesz ez majd velem is. Csak bízzak, szeressem az én Uramat, imádkozzam hozzá szüntelen, mint Jeremiás próféta, hiszen végső fokon egyedül csak Ő az én gyógyítóm is. Krisztusban bőséges a hivő ember vigasztalása minden körülmények között.

IMÁDKOZZUNK: Segíts meg, Urunk, amikor aggódunk és félünk. Taníts minket egyedül csak benned bízni. Irányítsd figyelmünket a Te gyógyító hatalmadra és szereteted hatalmas erejére. Ámen.

—Napról napra adja meg Isten gyógyulásunkhoz az erőt. —

Frances Franz (California)

22