Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

HÉTFŐ, SZEPTEMBER 21. — Olvassuk: Zsolt. 121

„Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet.” (Zsolt. 121:2)

Férjemmel a tornácon ültünk és láttuk, amint egy apró kis hangya óriási terhet cipelt. Elhatározta a pici teremtmény, hogy egy nálánál sokkal nagyobb kenyérmorzsát visz haza. Mi láttuk, hogy könnyebb lett volna a morzsát legurítani a lépcsőkön és a földön már csak kis távolság volt a hangya fészkéig. A hangya azonban nem láthatta át a terepet úgy, ahogy mi, és nagy fáradsággal vitte le a lépcsőfokokon a morzsát.

Valahogy így láthat minket is Isten amikor nehéz lelki vagy testi terheket cipelünk nagy fáradsággal és kerülőkkel. Mi is sokszor túl közel vagyunk a problémához és nem tudjuk helyzetünket tárgyilagosan felmérni.

Ezért sokszor nehezebb a helyzetünk, mint valóban lenne. És elbátortalanodunk, ahogy az akadályok áthághatatlannak látszanak. De Isten látja és ismeri körülményeinket, és segít. Ha azonban Isten nélkül próbáljuk megoldani problémáinkat, csak nehezebbé tesszük a feladatot. Istennel viszont, aki teremtette az eget és földet, kimeríthatatlan forrása a tudásnak, a segítésnek és szeretetnek áll rendelkezésünkre. Örvendjünk hát, hogy ily hatalmas segítőnk van. Az Atya Fiát is elküldte hozzánk, hogy örökkévaló segítőnk legyen minden testi, lelki nyomorúságunkban.

IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts feladataim megoldásában és adj erót arra, hogy követhessem a Te szent akaratodat. Lásd, szükségemben csak hozzád fordulhatok. Ámen.

— Boldogok azok, akik hinni tudnak és Istenben bíznak. —

Linda Cherry (Ontario, Canada)

23