Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

SZERDA, SZEPTEMBER 16. — Olvassuk: I.Tim. 4:4-16.

„... a test gyakorlásának is van némi haszna; a kegyesség azonban mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete.” (I.Timótheus 4:8)

Igen sok nyelven megtalálható a közmondás, hogy gyakorlat teszi a mestert. De ezzel is úgy vagyunk, mint a legtöbb közmondással: csak rész igazságot fejez ki. Mert például, ha valaki rosszul kezd autót vezetni és ezt a gyakorlatot folytatja, valahányszor autóba ül, csak a rossz vezetésben lehet mester.

Vagyis: döntő a kezdet, az indulás. Ha valaki egy matematikai probléma megoldásában rosszul indul el, minél tovább halad, annál távolabb jut a megoldástól. És így van az élet minden területén. Magyarországon például soha nem jut el Debrecenbe az, aki Komárom felé indul el. Az élettel magával pedig úgy van, hogy minél hamarabb indul el valaki a helyes irányban, annál gazdagabb és áldásosabb lesz az élete, és még boldogabb, ha tovább is halad ez úton. Ha fiatalon kezd valaki templomba járni és az nem üres formalitás számára, ha mind nagyobb belső szükséglet az Ige-olvasás és imádkozás, — az Úr Isten akaratának keresése, — akkor teher helyett mind nagyobb áldás lesz élete mások és saját maga számára egyaránt. Megbékélt lélekkel tekinthet túl a földi élet határán. — Ifjú Testvérem, kezdd el az Úrral-járást még ma!

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, Istenünk, megváltjuk előtted, hogy sok a tétovaság, tévelygés életünkben. A Te segedelmed kérjük, könyörülő kegyelmeddel hajolj le hozzánk és vezesd életünket, hogy egyenesen tudjunk haladni a Te utadon. Ámen.

— Az igaz élet útja Krisztus követése. —

K.C. Chandy (Kerala, India)

18