Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

KEDD, SZEPTEMBER 15. — Olvassuk: Zsolt. ! 19:105-112.

„Az én lábaimnak szövétneke a Te igéd, és ösvényemnek világossága.” (Zsolt. 119:105)

Hegymászó turisták számára nagyon jó eligazító egy messzebb-fekvő, kimagasló hegycsúcs. De a hegymászó olykor azt gondolja, hogy a hegy, mely eddig irányította, eltűnt a helyéről. Nem. ő tért el a helyes iránytól. — Isten Igéje az Öt szeretőknek hasonlóan nélkülözhetetlen. A Szentírás hűséges, állandó tanulmányozása, a neki való engedelmesség teljes irányváltozást kíván a részünkről sokszor. Visszavezet a helyes ösvényre, melyet elhagytunk, a lelki igazságok meglátására, amit megtagadtunk. Vándorütunkon gyakran kényszerültünk kimenni és élni a világ sötétségében. De Isten Lelke azt üzeni, hogy a világosságot nyújtó Ige nélkül ezt soha ne próbáljuk tenni. Boldog ember az, ki használja a Bibliát tanácsadónak. Boldog, kinek lámpása az Ige éjjel és nappal. Gyönyörűsége minden időben. Dávid természetes ésszel megáldott ember volt, mégis elismerte, hogy saját világossága, mikor a legjobban fénylik is, csak sötétségben járatta őt. Mikor nem Isten Igéje világolt életében, minden rosszul ment, bűnbe keveredett. Vigyázzunk, mert ha nem hallgatunk Isten szavára, ha nem annak fényénél járunk, előbb vagy utóbb elesünk, mélységbe hullunk. S akkor hogyan állunk majd Isten orcája elé?

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenünk, körülöttünk, bennünk sokszor oly nagy a sötétség, tudatlanság. El vagyunk foglalva időleges problémákkal. Segíts, hogy figyeljünk jobban Rád. Légy világosságunk az Úr Jézusban. Ámen.

— Az Ige lámpása „haza” vezet, nem oltja ki könnyek esője, bajok vihara. —

Claude M. Temple (Arizona)

17