Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

SZOMBAT, SZEPTEMBER 12. — Olvassuk: János 1:35-42.

„András így szólt Péterhez: Megtaláltuk a Messiást!” (Ján. 1:41)

András fiam az első napon kikötötte, hogy ő már öt éves és egyedül akar menni az óvodába. A biztonság kedvéért azért utánamentem, és belestem az ajtón, hogy mit csinál. Megmelegedett a szívem attól, amit láttam. András éppen egy, a sarokban ijedten síró kisfiúhoz ment oda és kézenfogva néhány barátságos szóval vezette a mellette lévő üres székhez. Amikor leültek, megfogták egymás kezét és várakozó arccal néztek az óvónénire. Másnap az óvónő elmondta nekem, hogy a másik kisfiú csak spanyolul tudott beszélni, de a nap vége felé már mégis úgy tűnt, mintha András és ő beszéltek volna egymáshoz.

Lám, a szeretet ereje egy külön nyelv magában. A János evangélumának Andrása is beszélte a szeretetnek ezt a nyelvét. Elvezette a testvérét, Pétert Jézus szeretetének fényébe. Tőlem sem vár többet az Úr, mint Andrástól, csak annyit, hogy ha látom, hogy valaki bajban van, elvezessem őt Jézus közelébe. A többi már nem az én dolgom, az Úrnak gondja van rá.

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm, Uram, Jézus Krisztus, hogy egyszer valaki az én kezemet is megfogta és elvitt a te lábaidhoz. Köszönöm, hogy te megszólítottál, beválthattam neked bűneimet és elvetted azoknak terhét. Kérlek, Uram, nyisd meg a szememet és szivemet, hogy legyen bennem hajlandóság arra, hogy a környezetemből hozzád vezessek embereket. Köszönöm, hogy meghallgatsz. Ámen.

— Ma kinek lehettem András az életében? —

Roger Pierce (Virginia)

14