Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

„Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban: szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját és a ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való reménységeteknek állhatatosságát... (l.Thessz.l:2)

Egy barátom azt mondta, hogy van türelme, de az nem mindig erény. Vajon mit értett ez alatt? Lehet olyan idő, amikor a türelem nem jó, akadály? Az életben vannak olyan dolgok, amiket nem tudunk megváltoztatni, még akkor sem ha megpróbáljuk. Amikor elfogadjuk azt, amit nem tudunk megváltoztatni, és Istentől fogadjuk el (mások okozta gonosz, háborúság) akkor a türelem erény. De vannak az életünkben dolgok, amiket lehetne változtatni és eltűrjük, ha azért vagyunk türelmesek, hogy a javulást elkerüljük, az a türelem már nem erény. És nem is türelem az, hanem hitbeli hanyagság. Gondoljunk betegségre, vagy valamilyen más bajra, próbára. Nem szükséges, hogy a magatartásunk türelmesen megengedje, hogy legyőzettessünk, hanem arra törekedjünk, hogy felülemelkedjünk nehézségeinken. Reménységgel, erőfeszítéssel, Isten állandó segítségével, támogatásával győzedelmeskedjünk felettük.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Istenünk, add nekünk a Te erődet, hogy türelmesen imádkozzunk és kitartással dolgozzunk, a mi példaadónk és Urunk, Krisztusunk által. Ámen.

— Vannak idők, amikor nem lehetünk türelmesek és lemondok. —

John Adam Fischer (Washington)

58

KEDD, FEBRUÁR 25. — Olvassuk: Róma 12:9-21.