Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

„Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.” (Róma 8:25)

A szomszédunk magnólia fája fehér bimbókkal és már egészen kinyílt illatos, pompás virágokkal büszkélkedett. A mi fánkon meg az egyetlen bimbó is barnásrózsaszínes takarójában rejtőzködött, és én már kételkedtem, hogy valaha is ki fog nyitni.

„Várj” — mondta a férjem, „a mi fiatal fánk védettebb helyen van.”

És valóban, késő júniusban, két gyönyörű fehér bimbó jelent meg a fánkon. Majd magasabban egy harmadik bimbónak tűnt fel a fehéredé teteje. A kora júniusi napok pedig meghozták nekünk azt az örömöt, hogy újabb és újabb bimbók jelentek meg a fánkon.

A türelmetlenség igen sokszor tönkre tette már napjaimat! Hányszor történt meg, hogy nem tudtam észrevenni valaminek a jelentőségét, felfogni áldásnak, mert szűklátókörűén néztem egy bizonyos eseményt, vagy valamit, ami után kívánkoztam. A remény mindig türelmet hordoz magával. Mindaz, amit az evangélium ígér semmivé lesz, ha a keresztet, szenvedést nem viseljük türelemmel.

A Zsidókhoz írt levél 10:36. verse is erre emlékeztet: „Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.” Naponta munkálkodjunk ezen!

IMÁDKOZZUNK: Drága Istenem, segíts az én türelmetlenségemben. Segíts meg arra, hogy kezedbe tehessem munkámat, gondolataimat, szívem indításait és aztán tudjak bizalommal és türelemmel várni. Ámen.

— Az élet versenypályáját türelemmel kell megfutni.

Frank A. Thacker (North Carolina) 57

HÉTFŐ, FEBRUÁR 24. — Olvasuk: Zsid. 10:32-39.