Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

VASARNAP, FEBRUAR 23. — Olvassuk: Ézs. 43:1-13

......ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 20 ;28)

Eltelt felettem az idő. Nyugalomba vonultam, — megöregedtem, — magamra maradtam. Akiket szerettem, elszólította tőlem az Úr... De mégsem vagyok egyedül. Erről tesz bizonyságot számomra a Szentírás, bármikor, bárhol olvasom. Bárhol nyitom ki, mindenhol azt látom, hogy Ő válaszol azoknak, akik keresik Őt és vágynak utána, akik nagy Ínségükben, nyomorúságukban Hozzá kiáltanak. Ábrahámnak így szól, — hogy csak egykét példát említsek: „Ne félj Ábrahám, — én pajzsod vagyok, — és a te jutalmad felette igen bőséges.” (I. Mózes 15:1) — Hágárnak azt mondja: „Ne félj, mert az Isten meghallgatta gyermeked szavát ott, ahol van... nagy néppé teszem őt.” (I.Mózes 21:17-18) — Józsuét így biztatja: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled...” (Józsué 1:5) — Mondanivalója annyira személyes, hogy így vigasztalja népét: „ímé az én markaimban metszettelek fel téged...” (Ézsaiás 49:16). Jézustól pedig lépten-nyomon azt hallják a tanítványok: Ne félj... Ne féljetek...

Amikor nyitott szívvel és lélekkel olvasom az Igét... soha sem érzem magam egyedül... Számodra is ez az orvosság!

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük, — nagyon köszönjük néked, hogy benned mindig bízhatunk. Óh, könyörülj kishitűségünkön, hogy bizodalommal közelítsünk feléd és miénk legyen támaszod minden ereje, öröme, Ámen.

— Az Úr az én pásztorom, — nem szűkölködöm. —

Charles Khiyalie (India)

56