Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-07-01 / 4. szám

Majdnem száz évvel ezelőtt avatta fel a New York-i híres Szabadság szobrot az Egyesült Államok akkori elnöke. Franciaország népe ajándékozta a szobrot (A szabadság világosságot hoz a világnak jelszóval) egy olyan népnek, amely értékeli a szabadságot és arra törekszik, hogy azt másokkal is megossza.

A szoborra ezek a szavak vannak bevésve: „Add nekem a te megfáradtjaidat, szegényeidet, elnyomott tömegeidet, akik arra vágynak, hogy szabadon lélegezzenek, országhatáraid közé zsúfolt nyomorult senkiket. Küldd ezeket, az otthontalanokat, a viharverteket hozzám. Az aranykapu bejáratánál magasra emelem a lámpámat.”

Ez az „istenhozott” lelkesítette azokat a milliókat, akik a szomszédos Ellis szigeten vártak arra, hogy beléphessenek az ígéret földjére.

Krisztus nyilvános szolgálata a szabadítás volt. Jézus azért jött, hogy megszabadítsa az embereket a bűnnek a rabszolgaságából, a gonosznak a kötelékeiből. Pál a maga személyes tapasztalata alapján állította, hogy Krisztus a hívő embereket felszabadítja a törvénynek olyan értelmezése alól, hogy az vezet az üdvösségre. Hirdette, hogy Krisztus megszabadít a sötétség démoni erőitől úgyszintén.

Megtaláljuk az igazi szabadságot, amikor megtaláljuk Istent, de elveszítjük, amikor eltávolodunk Istentől.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, azt a szabadságot, hogy a Te akaratodat cselekedhetjük. Ámen.

— Krisztusban élni az igazi szabadságban való élés. — John Birkbeck (Aberdeen, Skócia)

CSÜTÖRTÖK, JÚLIUS 4. — Olvassuk: Luk. 4:16-21

„Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” (II. Kor.2:17)

6