Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

„Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban.” (Fii.2:4-5)

Egy rajzfilm egy kis fiút ábrázolt, aki elbotlott egy köves úton. Csodálkozva és arcán megbántott kifejezéssel, így szólt idősebb fivéréhez: „Teddy, miért nem figyelsz arra, hogy merre megyek.” Elgondolkoztam ezen a rajzfilmen, vajon mennyiben vagyunk mi felelősek mások irányában?

Keresztyén kötelességünk arra indít bennünket, hogy necsak magunkkal törődjünk, hanem mások szükségeire is tekintettel legyünk. „Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt az Úr Jézus Krisztusban.” — int az apostol. (Fil.2:5) Az emberi élet iránti megbecsülésünknek törődésünknek, Isten iránt érzett szeretetünk után kell helyet foglalni. Emberi tapasztalatok igazolják, hogy azok az egyének, akik szeretnek és szolgálnak másokat, önmaguk is kimondhatatlan örömet és boldogságot éreznek.

Valójában, ha tekintettel vagyunk mások java iránt, ha érdeklődésünk másokra is kitejed, lelkiekben növekedünk, meggazdagodunk érzésekben és lelki világunk nem lesz sivár. Krisztus megparancsolta nekünk, hogy szeressük egymást, mintahogyan Ő szeret bennünket. Ha Krisztus indulatával járunk e világban, biztos, hogy nem éltünk haszontalanul, másokkal nem törődve.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, taníts ma is bennünket arra, hogy örömet találjunk mások szolgálatában. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

— Ha elfeledkezünk önmagunkról, amikor másokat szolgálunk, igazi boldogságban lesz részünk. —

Asis Benjamin I. (Manila, Fülöp-szigetek)

SZOMBAT, — ÁPRILIS 27. — Olvassuk: Róm. 12:9-21.