Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

SZERDA, ÁPRILIS 24. — Olvassuk: I. Kor. 10:1-13.

„Mindenben hálát adjatok: mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” (I. Thess. 5:8)

Gyönyörű, napsugaras, meleg időben volt részünk október végén. Majd a hőmérséklet hirtelen alá csökkent, amint az előre látható volt.

A bankban volt dolgom, majd bevásárolni mentem. Mindenütt csak azt hallottam, hogy micsoda dermesztő időnk lett. Egy üzletben azonban meglepetésszerűen az elárusító azzal fogadott: „Ugye szép időnk van, hála Istennek!” Örömmel válaszoltam neki: „Valóban szép időnk van!”

Miért van az, hogy oly gyakran zúgolódunk, elégedetlenkedünk. Legtöben tudatában vagyunk, hogy „nagy bűnök” rontanak, mint az Ige is mondja: erkölcstelenség, bálványimádás, de oly sokszor nem vesszük figyelembe, hogy „morgolódásunk” is bűn: hogy zúgolódásunkkal, panaszainkkal Isten segítő, szerető kezét taszítjuk el magunktól. „Se ne zúgolódjatok, miképpen ő közülök zúgolódtak némelyek és elvesztek a pusztító által” (I. Kor. 10:10)

Amikor elégedetlenkedünk, tulajdonképpen kételkedünk abban, hogy Isten legjobban tudja, hogy mi szolgál a mi javunkra. Zúgólodás helyett tehát mindenkor hálát adjunk Istennek és dicsérjük Őt sokrendbeli áldásaiért. Még válságok idején is ez az Isten akarata.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Mennyei Atyám! Bocsásd meg, ha panaszkodom, békétlenkedem. Add, hogy mindenekben, mindenkor Neked adjak hálát, tudva, hogy Te az én szerető Édesatyám vagy. Ámen.

— Ha panasz helyett dicsérjük az Urat, derűsebbé válik életünk és a körülöttünk levők élete is. —

Lopez B. Diann (Minnesota) 57