Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, ÁPRILIS 21. —Olvassuk: 2Móz.17:8-13.

„...rendelt az Isten az egyházban... Gyámotokat (azaz, akik segíteni tudnak másokon).” (lKor.l2:28) Mikor Mózes harcba küldte Józsuát az amálekiták ellen, őmaga egy halom tetejére állott, ahonnan jól látható volt a csatamező. Két fiatalabb férfi, Áron és Húr is vele mentek. Mózes kezében ott volt az Isten pálcája. Ha Mózes a pálcát felemelte és kinyújtva tartotta az izraeliták győztek. Ha elfáradt és leeresztette kezét az amálekiták lettek erősebbek. Ezt látva, Mózes két társa egy követ hozott és arra ültették az idős vezért, kezét pedig felemelve tartották egyik az egyik oldalán, másik a másik oldalán. Közben Mózes bizonyára imádkozott, keze pedig felemelve maradt naplementéig, mígnem Izráel győzelmet vett.

Válságos időkben az emberek a tetőn levőkre néznek vezetésért, de a vezetőnek gyakran segítőkre van szüksége, hogy megküzdjön a nehézségekkel. Legtöbbünket Isten nem helyez vezető pozícióba, de mindnyájan tudunk támogatást nyújtani az elöljáróknak. Lehet, hogy sohasem érezted, hogy Isten apostolul, prófétául, tanítóul hívott volna el, gyógyításra adott volna kegyelmi ajándékot, de Ő rendelt olyanokat is az egyházban, akik egyszerű gyámotok, valamilyen módon másokat segítők. Nem te vagy ez éppen, Testvérem? Ne szégyellj háttérben állni! Add erődet onnan, emeld, támogasd a rászorulót! Isten megáld érte.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, tartsd kezedben vezetőinket, hogy azt cselekedjék, ami legjobb a közösségnek, és hadd legyünk mi is hűséges támogatóik. Ámen.

— Nem lehet mindenki vezér, de lehet támogató kéz és bátorító szív. — Dorothy Enke (Nebraska)

54