Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 22. — Olvassuk: Mt.7:1-12.

„Amit akartok, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek velük.” (Mt.7:12)

Bórtönfalak vesznek körül. Fájdalmas és szomorú ez, de a helyzet nagyobb megértést ad Isten akarata felől mind nekem, mind sok másnak. A fenti bibliai vers megtanított engem arra, hogy ahogy én kívánom, ahogy én szeretném, hogy az emberek bánjanak velem, nekem is aszerint kell tennem velük. Azt is megtanultam, hogy ne várjam ugyanezt tőlük. Ne nézzem, ők mit tesznek velem, hogyan viselkednek. Jézus mindig így élt. Magatartása a szeretet, a törődés, az áldozat megmutatása volt folyton. És Ő így akar élni az övéinek szívében ma is. Az Ő példáját kell követnünk.

A legnagyobb jutalom, amivel én megáldattam a börtönben, hogy láttam embereket, akik törekedtek arra, hogy Isten parancsát cselekedjék. Láttam embereket, akik egymás után jöttek, hogy megosszák a Krisztusról szóló jóhírt a foglyokkal. Láttam komoly, önzetlen szeretetüket értünk, mintha csak Jézus keze, lába, szája, szíve lennének. Láttam, hogy íme Isten munkálkodik ma is sokkaknak életében és az ő hitük által többen és többen jutnak el arra a pontra, amikor engedik, hogy a Szentlélek cselekedjen jó dolgot bennük és rajtuk keresztül másokban is. Dicsérjük az Urat, mert van miért.

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenünk, Édes Atyánk, tégy minket érző szívüekké, mások szükségeivel törődőkké, hogy éljünk és cselekedjünk, mint szent Fiad élt és cselekedett e földön. Ámen.

— Segítettem ma valakin? —

Steven G. Pockop (Louisiana)

55