Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 27. — Olvassuk: Márk 9:38-41 „Az ember magától semmit sem szerezhet meg, csak ha a mennyből adatik neki.” (Ján. 3:27)

Az elmúlt néhány évben munka nélkül voltam s ezért elég nehéz volt ajándékot adni. Ajándékul magam készített tárgyakat adtam, vagy pedig valamiféle szolgálatot vállaltam, hiszen a megélhetés nehéz volt állami segélyen. Lelkiismeretfurdalást éreztem a gondolatra: „jobb adni, mint kapni”. Akkor az Úr megmutatta nekem, hogy kapni nem rossz dolog, csak az a rossz, ha kapzsiak vagyunk és halmozunk. Sokónk megfoszt másokat attól a jogtól, alkalomtól és lehetőségtől, hogy adjanak, mivel félreértjük ezt a tanítást, vagy büszkeségből, hamis alázatosságból vonakodunk elfogadni a jótétevényt. S gondoljunk arra is, hogy a nagy Adakozóval, Istennel szemben minden visszautasításunk saját halálunkat jelentené. Mikor kapunk és elfogadunk, áldjuk azokat a testvéreinket, akik szeretetből adnak. Ha visszavetnénk ajándékukat, megfosztanánk őket attól az áldástól, örömtől, amit az adás, az ajándékozás számukra jelent.

Jézus azt akarja, hogy minden dolgunknak szeretet legyen az indítéka, ne pedig kapzsiság, vagy nyereségvágy. Ha ugyanazzal a szeretettel fogadjuk el az ajándékokat, amivel azokat nekünk adta valaki, ez által mi is adunk.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Urunk, Jézus, add nekünk azt a kegyelmet, hogy minden ajándékot szeretetben tudjunk adni is, kapni is, tudva azt, hogy minden a mi életünkben a Te kegyelmedből és szeretetedből származik. Jézus nevében könyörgünk. Ámen.

— A szeretetteljes hála maga is ajándék. —

Wawrzeniak Dávid (Connecticut, USA)

29