Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)
1985-03-01 / 2. szám
CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 28. — Olvassuk: Mt. 6:25-34 „Semmi felöl ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” Fii. 4:6) Az aggodalom nem Istentől való, akár ételünkre, italunkra, ruházatunkra, akár bármely testi szükségletünkre vonatkozik. Mégis agyunk gyakran tele van szórva aggasztó dolgokkal, mint nappali szobánk gyermekeink játékaival. A tegnapi béke mára ritkán elegendő. Új gondok lopakodnak belénk észrevétlenül, s csodálkozunk mi van velünk, mi történt örömeinkkel. Aggaszt: Bankszámlánk rendben van-e; gerinc fájdalmainknál szükségest az operáció; 17, 18 éves leányunk, hogy van udvarlójával; mit hoz a holnap. Jézus sohasem ítélte el a józan ész használatát dolgainkban, és jövőbeli terveinket illetően, de figyelmeztetett, nehogy oktalanul emésztődjünk az események felől, melyek befolyási körünkön túl vannak. Jézus egyenesen pogányos dolognak mondja az aggódást, hiszen Atyánk van nékünk, gondjainkat egyenként Hozzá vihetjük bízó és hittelteljes imádságban. Hogy szívünkben helyreálljon a béke, hogy félelmeink, kétségeink megszűnjenek, ezt kell tennünk. Isten gyermekeihez nem is illik más, mint az imádság, hálaadás és munka. Bunyan szerint: „Aki elszalad reggel Isten elől, ritkán találja meg Őt a nap többi részében.” És miért szaladsz el? „Az Úr közel van minden Őt hívóhoz”. Isten azt akarja, hogy aggodalom nélkül éljük életünket, betöltve óráit egy vidám szív szolgálatával. IMÁDKOZZUNK: Hálát adunk, Urunk, hogy törődsz velünk, hogy elédbe vihetjük kéréseinket, s Te meghallgatsz. Ámen. — Tisztázd, mi veszi el örömödet és tárd fel Isten előtt bízó szíved imájában. — G. M. Pruitt (South Carolina) 30