Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 20. — Olvassuk: Galata 4:1-6 ,,Mikor eddig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ö Fiát.” (Galata 4:4)

Emlékszel-e rá, hogy milyen volt gyermeknek lenni? Emlékszel-e rá, hogy alig tudtad kivárni azt az időt, hogy mint felnőtt megtehesd azokat a nagyszerű dolgokat, amiket a felnőttek csinálnak? Elgondoltad, hogy milyen jó lesz, amikor nem kell meghatározott időben lefeküdnöd, amikor senki sem fog arra figyelmeztetni, hogyan kell viselkedjél, amikor már senki sem fog arra emlékeztetni, hogy meg kell csinálnod a házifeladatokat. Óh, csak már felnőtt lehetnék!

Természetesen, mi mindnyájan felnövünk. És amikor eljön az ideje, részesei leszünk a felnőttek világának. Amikor pedig felnőttekké válunk, akkor sokszor megkérdezzük önmagunktól: Nem volt-e bölcs dolog Isten részéről, hogy meghatározta a gyermek és ifjúkornak növekedésre rendelt idejét? Kis gyermek korunkból egyenesen felnőtt korba ugrani át nemcsak nevetséges, de egyenesen szerencsétlen dolog lenne.

A fenti bibliai részben Pál arra figyelmezteti a galáciabelieket, hogy Isten mindent tökéletes időbeosztás szerint csinál. A szolgaságból a szabadságra Isten úgy hívott el minket, hogy Jézust az időnek a teljességében, a megfelelő időben küldte el.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Neked, szerető Istenünk, hogy Te mindent a megfelelő időben cselekszel meg. Taníts meg, hogy várni tudjunk Reád. Ámen.

— Isten ideje nem a mi időnk, de minden Ő ideje javunkat szolgálja. —

Chris Ahlemann (Missouri)

22