Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 21. — Olv.: Péld.15:12-14;31-33

„Aki semmibe veszi az intést önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik.” (Péld.

15:32)

A kis hajó mellé húzott az óceánjáró hajónak, hogy a további vezetést szolgálja a kikötőbe. A nagy hajó kormányosa üdvözölte a vontató-hajó kapitányát, és most már rábízta a nagy alkotmányt, tudva, hogy ez a képzett ember biztosan bevezeti hajóját a kikötőbe, mert ö jobban ismeri a rejtett veszélyeket a víz alatt.

Nemegyszer kerülünk mi is olyan helyzetbe, ahol egy másik ember tapasztalata, tanácsa, intése sok bajtól, fejfájástól szabadít meg, sőt az életünket mentheti meg. A Példabeszédek Könyvének írója előtt bizonyára azok a veszélyek is megjelentek, melyek a lelkünket fenyegetik örök halállal, mikor a saját lelkűnknek leszünk ellenségei. (Károli ford.) Ha megvetjük az erkölcsi tanítást, jöjjön az szülő, tanító, lelkipásztor, vagy bárki részéről, kárhozatot szerezhetünk magunknak. A legdrágább figyelmeztetést, erkölcsi tanítást azonban Isten adja nekünk az Ö Igéjében. Ez a tanítás olykor kemény feddés, szigorú intelem. De boldog az az ember, aki nem fordítja el fejét a dorgálás jöttén, hanem megalázkodik, mint Dávid a próféta intése alatt. Nemcsak értelmet szerez magának az ilyen ember, hogy máskor kerülje a sikamlós utakat, az erkölcstelen társaságot, hanem életet, örökéletet nyer Isten irgalmából.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Urunk, gyakran úgy eluralkodik rajtunk a világ, hogy tiszta látásunk, gondolkozásunk kificamodik helyéről. Adj kegyelmet fogadni az intést. Ámen.

— Isten bölcsessége gyakran emberi csatornákon ér el

hozzánk. Figyeljünk! — Robert Flakerty (Oregon)

23