Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

„Éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állott előtte, aki kérte őt mondván: Jöjj át Macedóniába, légy segítségül nekünk!” (Ap. Csel. 16:9)

Mi történt volna, ha Pál makacsul és megátalkodottan ellene áll az isteni hívásnak, vagy önsajnálattal és panasszal telve indult volna Macedóniába? Nem tudjuk. De Isten terve vizonyára akkor is végbemegy. Pál apostol azonban ismerte már az Istennek való önátadás szükségét és boldogan élt vele.

Ez az ismeret nem jött könnyen Pál részéről. Elmond•ja a galatáknak, hogy megtérése után hosszú időt töltött Arábiában s ez alatt az idő alatt hangolta át életét Istenre. Eljutott egészen addig, hogy „élek többé nem én, hanem a Krisztus él bennem”. Az önátadásnak erre a pontjára eljutva, Pál fel tudta adni a saját terveit és el tudott indulni egy űj irányba, amit Isten mutatott meg neki.

Vizsgáld meg életedben a változásokat, különösképpen azokat, amelyek kihatással voltak dédelgetett céljaidra és álmaidra. Ugye ezek legtöbbször Istentől való üzenetek voltak, amelyek jobb útra, helyre vezettek? Lehet, hogy csalódások és változások okozta próbák árán tanuljuk meg, hogy az önátadásban Isten dicsősége növekszik a mi életünkben.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, adj nekem hitet, ami Krisztusban gyökerezik, aki szeretett engem és önmagát adta érettem. Köszönöm, hogy mostmár az én életem őbenne van. Ámen.

— Saját terveinkről lemondhatunk, hogy Isten terve valósuljon meg életünkben. —

Link Károly, (Kalifornia)

KEDD, MÁRCIUS 12. — Olvassuk: Ap.Csel. 16:6-10.

14