Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13:35)

Egyik nap a kórházba mentem meglátogatni egy egyháztagunkat, akit másnap operáltak. Beszélgetésünk főleg az operációról folyt és arról, hogy bárcsak jóindulatú lenne a daganata.

Mielőtt elmentem, imádkoztunk, hálát adva Isten vigasztaló Leikéért és erősítő jelenlétéért. Isten segítségét kértük az operációhoz és imádkoztunk a szükségben levőkért. Már készültem elhagyni a kórházi szobát, amikor a mellette fekvő betegtársa így szólt hozzám: „Köszönöm az imádságát!”

Imádságunk bizonyságtételnek bizonyult egy kívülálló felé. A gyülekezeti életünkből fakadó szeretet és segítőkészség íme szólt valakihez, akit nem is ismertünk.

Igaz az, amit Jézus mondott: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. Az a gondoskodás és segítség, amivel egymásnak szolgálunk a gyülekezetben fontos része Isten erejéről való bizonyságtételünknek. Isten gyermekei számára igen fontos, hogy segítőkészek és másokkal törődök legyenek, és szeressék egymást!

IMÁDKOZZUNK: Krisztusunk, cselekedő meg, hogy az irántad való szerzetünknek látható jelei legyenek meg életünkben testvéreink felé a gyülekezetünkben. Kölcsönös gondoskodásunkon keresztül légy jelen mások számára. Ámen.

— A szeretet bizonyságtétele mindenki számára bizonyságtétel. — Harold C. Perdue (Texas)

SZERDA, MÁRCIUS 13. — Olvassuk: János 13:31-35.

15