Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 26. — Olv.: I.Kor. 1:26-31.

.. a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőteleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket.” (I.Korinthus 1:27)

Barátommal beszélgetve, reámutattam hibáira. Újra és újra kérdeztem: — Miért tetted ezt? Nem volt jobb dolgod, mint ilyesmit cselekedni? Mikor elment, „magamba szálltam”, és megállapítottam, hogy feddésem nem egészen az iránta érzett barátságomból fakadt. Nem helyeztem magam az ő helyzetéoe, és semmibe se vettem körülményeit. Néhány nap múlva magam kerültem bajba. A kérdések, melyekkel barátomat leckéztettem most mint egy bumeráng ütöttek vissza. Lehet, hogy szeretetlen kritikámmal saját gyengeségemet akartam eltakarni.

Ha Jézus állandóan csak hibáinkat hangoztatná, nem tudnánk megállni előtte. De ő úgy fogad el minket, ahogy vagyunk, gyengeségeinkkel, botlásainkkal együtt. Magára vette erőtlenségeinket, hogy Általa erősek lehessünk. Lehet ennél nagyobb szeretetet elképzelni? Fel tudjuk mérni Isten kegyelmének mélységét és magasságát, amikor azokat választja ki, akiket a világ bolondoknak és erőteleneknek ítélt?! Mennyi örömet adott a „kicsiknek, a senkiknek”, a testi-lelki erőtleneknek, hogy Isten más, mint az ember. Hogy is mondta Ézsaiás próféta? „Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki.”

IMÁDKOZZUNK: Óh, Istenünk, bocsáss meg nekünk, amikor letérünk utaidról. Töltsd be szíveinket szerelmeddel, hogy gyógyultan azt tovább adhassuk, Jézus nevében, Ámen.

— Krisztus szeretete minden gyengeségünket elfedezi és ugyanakkor meg is erősít. — Yu Kim Soo (Korea)

28