Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, MÁJUS 27. — Olvassuk: János 17:6-21

(Jézus azért imádkozott, hogy az Ő követői) „mindnyájan egyek legyenek... hogy elhiggye a világ, hogy az Atya küldte Őt.” (János 17:21)

Mikor azt mondtam ötéves kis unokámnak, hogy azért szeretek templomba menni, mert én szeretem Jézust, ő rám nézett nagy komolyan és teljes meggyőződéssel ezt mondta: „Nagymamám, Jézus nem lehet a te templomodban! Ő állandóan az én templomomban van.”

Válasza elgondolkoztatott s elkezdtem töprengeni a keresztyén egyház megosztottsága fölött. Először megdöbbentem erre a gyermeki megjegyzésre, minthogy én sohasem ítélek el másokat csak azért, mert más felekezethez tartoznak mint én. Isten eggyé teremtett bennünket Krisztusban. Vannak különbségek közöttünk nemcsak vallási formák és szokások tekintetében, de sok más szempontból is. Hogy különbözünk egymástól sok tekintetben, ez is az Isten műve. Ezért azt is, hogy különböző vallásfelekezetekhez tartozunk, elfogadtam a múltban, mint a Jézus Krisztus egyházában sajnálatos, de természetes valóságot. Most azonban, hogy kis unokám, Imriske megjegyzése elgondolkoztatott, nagyobb szükségét láttam, mint eddig annak, hogy Jézus egyházában az alapvető egység láthatóbb legyen. Akkor az én kis unokámhoz hasonló gyerekek tisztábban látnák, hogy Jézus jelen van mindannyiónkkal, akik hiszünk Őbenne.

IMÁDKOZZUNK: Jézusunk, Te vagy a hű és jó Pásztor. Segíts engemet abban, hogy több juhodat is, szent egységben, a Te nyájadba hozzuk. Ámen.

— Isten a mi sokféleségünket egységre tudja hozni. — Packwood T. Ella (Missouri, USA) 29